BESZÁMOLÓ

A foglalkozás ideje:                 

A foglalkozás helye:               Vörösmarty Mihály Általános Iskola          

Megnevezése:                       Heti foglalkozások /Szövés/ 5. alkalom

Résztvevők száma:               27 tanuló      

A program célja, leírása:      Varrás, hurkolás, sodrás segédeszközökkel

Foglalkozás folyamata:

A legrégebbi ismert ruhadarab az i.e. 2800-ban készült, vékony len szövetből Egyiptomban. Az ó-kori Egyiptomban már ismert volt a hímzés és applikáció. Sőt a plissze is. A ruhák ilyetén való magas szintű készítése megkívánta a tű készítését is. Ezüst, arany és réz állt rendelkezésre a varrótű előállításához. Az első varrótűk meglehetősen durva kiképzésűek voltak. A kevés fennmaradt lelet bizonysága szerint 10-14 cm hosszúak és 3-4 mm vastagok is voltak. Találtak azonban i.e 3000-ből származó arany tűt, amely vékony volt és 24 mm hosszú. Az arany puhasága miatt a fémet ötvözték. A korrózió és az újra felhasználás miatt kevés lelet maradt fenn. Mai feltételezések szerint a vastag, durva tűket valamely szerszámmal kellett átnyomni a textílián. ennek azonban nem találták nyomát. Az ipari forradalom, a szövőgép feltalálása megkönnyítette a hagyományosan kézzel történő varrást. A legnagyobb áttörést a varrógép megjelenése jelentette az 1790-es években.

A hurok- és láncöltés mint hímzőöltés az anyagszélek eldolgozási, összeerősítési technikájából fejlődött ki. Eltér a lapos öltéstől annyiban, hogy leöltés előtt hurkot képezünk, amelyen a tűt átvezetjük. Közismert elnevezések például a gomblyukvarrás, vagy pelenkaöltés.